Drága papa!

Megjött sms-en a képed, nagyon csinos vagy rajta és jóképû, teljesen beléd esnék, ha ott lennék. A szemed remélem meggyógyult.

Ma este jutottam el oda, hogy elég, hogy aja itt volt, legalábbis egyelôre...

Indultunk volna fürdeni és persze saci a 6. könyörgésemre se akart jönni a kádba, hanem kacagott, akkor bekeményítettem és szó nélkül bevittem a szobájába meztelenül és mondtam, hogy nem kell fürdenie, azonnal menjen az ágyba. És becsuktam rá az ajtót. Erre zokogva krohant és megígérte, hogy fürdik. Beengedtem a fürdôbe, erre ott megint röhögve nem ment be. Eljátszottuk megint a szobába cipelést, erre anyu könnyes szemmel megszólal, hogy "csak ne bántsd!" Mintha rendszeresen verném. Közben simi is vonyított, szegény anyunak meg mondtam, hogy na most menjen le...

A haj kifésülésnél saci megint elôadta magát, ott hagytam egy szó nélkül és anyu szárította meg a haját, meg mesélt neki és lelkiztek, hogy mama fáradt, nem szabad így viselkedni...

Tudod papa az a baj, hogy saci szerintem nincsen tisztában azzal, hogy mit jelent a bocsánat. Mindig bocsánatot kér és azt hiszi, hogy ezzel el van rendezve minden, letudva a dolog. Én mondom neki már néha, hogy nem kell bocsánatot kérni, semmi értelme, ha utána ugyanúgy rosszalkodik...

A vége az lett az estének, hogy nem volt piroska, na erre nem számított, el kezdett zokogni az ágyban, és hajtogatta, hogy "de bocsánatot kértem".Én mondtam, hogy rendben, megbocsátok, de ettôl még nagyon szomorú vagyok, ha csendben maradsz, visszajövök, itt maradok egy kicsit veled, de piroskát akkor se mesélek.

Így is tettem, 10 perc után bementem, odabújtam hozzá és mondtam, hogy nagyon szomorú vagyok, azért nem mesélek, de nagyon szeretem. 

Kérdezte: "de holnap lesz piroska?" Mondtam, ha reggel és este is szépen viselkedik, akkor lesz. Kiváncsi vagyok, mi lesz reggel.

Az a dühítô, hogy anyu elött zajlik ez, ô meg azt hiszi, hogy én vagyok türelmetlen és saci meg tökre kezelhetô lenne, csak kéne vele beszélgetni, elmagyarázni, higy mit jelent a bocsánat kérés... Mintha nem lennénk már rajta túl.

Utána még vele is leültem megbeszélni, hogy mit miért csinálok így, talán megértette...

Csak következetes akartam lenni.

Nagyon várom a beszámolódaz az elsô napról, folyamatosan gondolok rád!

Ja, és persze a hajmosás alatt végig üvöltötte, hogy hiányzik a papa, ki fogja meg a kezem most???